A szelektív hulladékgyűjtésről informálódtak a nyolcadikos diákok

A szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítás fontosságával ismerkedtek meg a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum VIII. D osztályos tanulói január 16-án az Ér Hangja Egyesület egyik önkéntese segítségével.

Kitárulnak a nemzetközi ajtók az újat megismerni vágyó érmelléki fiatalok előtt

Már jelentkeztünk összefoglalóval az Ér Hangja Egyesület nemzetközi ifjúsági programjairól (a havilap tavaly októberi hasábjain), ám ahogy ott megírtuk, van folytatás. Tavaly fiataljaink Norvégia, Litvánia, Spanyolország levegőjébe szagolhattak bele, míg mások pontosan Székelyhídra voltak kíváncsiak az egyesületen keresztül. Alig ért haza mindenki, már itt is volt a 2020-as év, amelynek nemzetközi eseményei rögtön januárban kezdetüket vették.

Új önkéntes érkezett az Ér Hangja Egyesülethez

Számos országból fordultak már meg nálunk önkéntesek az Ér hangja Egyesület és más szervezetek jóvoltából. Lassan megszokottá válik városunkban, hogy külföldi szót hall az ember, mikor végigmegy az utcán.

A legutóbbi felhívásukra most egy magyar lány érkezett hozzánk, aki rendezvényszervezőként fog tevékenykedni az elkövetkező kilenc hónapban.

Vigh Viktória 19 éves, a középiskolát frissen végzett diáklány, aki a magyarországi Hajdúbagos településről érkezett hozzánk. Viki fogorvosi szakra készül és a középiskola befejezése után egy évet a tanulmányaira való felkészüléssel és önkéntes tevékenységgel szeretett volna tölteni. Terveire szinte azonnali válaszként érkezett volt tánctanárnője telefonhívása, aki a székelyhídi Ér Hangja Egyesület felhívásával kereste meg. Nem is tétovázott sokat, azonnal jelentkezett és vetélytársak híján ő lett a biztos befutó.

A török tánckultúrával és gasztronómiával ismerkedhettek az Ér Hangja Egyesület török önkéntesének első rendezvényén Székelyhíd múzeumában, február 15-én. Mint legutóbbi számunkban megírtuk, a kusadasi Hasszán Cimen az Európai Unió által támogatott Európai Szolidaritási Testület programjával érkezett, összesen kilenc hónapot tölt a városban, ez alatt több kulturális eseményt is fog szervezni az érdeklődő lakosok számára.

Mintegy bemelegítő első eseményként az önkéntes a török tánckultúráról tartott rövid videós bemutatót, két hagyományos népi táncot ismertetett. Az Égei régióban ismeretes hermandali zeybek elnevezésűt maga is eltáncolta. Ezután a nézőket is bevonta a történésekbe: a török esküvőkön szokásos körtáncot, a damat halayit is bemutatta, amelyet együtt próbálhattak ki a jelenlévők is.

A tánc végeztével a civilben vendéglátóiparban dolgozó önkéntes terített asztalhoz hívta a résztvevőket. Az esemény déli időpontját figyelembe véve főtt étellel és desszerttel készült, mindkettőt otthoni szokás szerint készítette el.

Az ízekre kíváncsi gyülekezők figyelemmel hallgatták, hogyan készült a kuru fasulye, azaz a babpörkölt, és a kemal pasa, a kis cukorszirupba mártott falatkák. A falatozás, a közösen töltött idő jó alkalom volt arra, hogy a helyiek személyesen megismerjék a város új lakóját, és hogy a sztereotípiák helyett valós ismereteket szerezzenek a török kultúráról.

Újabb, Törökországból érkezett önkéntessel bővült az Ér Hangja Egyesület népes családja. Hasszán Cimen január elején jött városunkba, és 23. születésnapját már új barátaival ünnepelte, új otthonában, Székelyhídon. Hasszán a sokak számára ismerősen csengő nevű török turistaparadicsomból, Kusadasiból érkezett, ahol családja többi tagjával a vendéglátóiparban dolgozik. Szülei szakácsként tevékenykednek, és kiskorától bevezették a munka világába. Tizenkét évesen már pincérsegédként dolgozott és a középiskola befejeztével már pincérként, teljes munkaidőben vetette bele magát a munkába. Programozói szakra jelentkezett az egyetemre, ahol sajnos nem vették fel, de nem adja fel az álmait és újra megpróbálkozik majd a felvételivel, hisz a programozás, számítógépes munka a hobbija és az élete.

Az önkéntesség fogalma nem idegen számára, hisz már Törökországban is részt vett korábban egy önkéntes programban, de az Ér Hangja Egyesületnél végzendő munkája mégis kicsit olyan, mint egy első élmény, hisz távol az otthonától, családjától, új helyen, idegen országban kell megállnia a helyét, amely izgalmas kalandnak tűnik számára.

Más napokkal ellentétben, amikor önkéntes tevékenységeket végezünk és dolgoztunk, ez a nap különleges volt, mert ma egy nagyvárosba mentünk, melyet Nagyváradnak hívnak és nagy részét a napnak ott töltöttük. Nagyszerű lehetőség volt a résztvevők számára, hogy pihenjenek és kikerüljenek a városból, ahol az egész hetet töltötték. Egy busz vitt minket az 1 órás utazásra. Az egyik résztvevőnek köszönhetően, aki helyi volt, gond nélkül felfedezhettük a várost. Először a legközelebbi turisztikai helyre, a Nagyváradi várhoz mentünk, ez csak egy gyors séta volt, de elbűvölőnek(vagy talán nem XD) és történelminek tűnt.

 Ezután a város központjába mentünk ahol megálltunk emléktárgyakat , néhány vicces vagy aranyos ajándékot, vagy csak egy egyszerű képet vagy mágnest vásárolni. A következő hely egy könyvesbolt volt (mivel a csoportban természetesen nagyon sok a könyv moly), és ez az a hely, ahol a csoport elkülönült, ami mindenkinek jó módja volt tapasztalat megszerzésére, szórólapjaink terjesztésére az önkéntességről a városban. Sajnos ez azt is jelenti, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mindenki mennyire élvezte napját. Például az egyik csoport elment egy Aqua Parkba, hogy így élvezze a napot, lecsússzon néhány vízi csúszdán, és csak ugorjon  a vízbe.

A projekt résztvevői ma kétféle önkéntes munkában vettek részt: iskolas gyerekekkel való interakció és Nyilvános intézményekben végzett önkéntesség, amely a múzeum gondozását, a könyvtárosok segítését  a szórólapok kiosztásában és a közfalak festését jelenti.

Az önkénteseket négy csoportra váltak szét és fel kellett készülniük az iskolai gyerekekkel folytatott tevékenységre. E tevékenységek fő célja az volt, hogy szórakoztassák és egyben tanítsák őket. Minden csoport különféle tevékenységeket végzett a fiatalok önkéntességéről . Az eredmények pozitívak voltak – a serdülők élvezték az önkéntesek által készített programokat, és jól érezték magukat. A gyerekek oktatása után az önkéntesek az előcsarnokban találkoztak és megbeszélték a gyerekek oktatásával kapcsolatos tapasztalataikat és arról, hogy miben kell fejlődniük a jövőben.

 Ezután a közintézményekben végzett önkéntes munkához a résztvevők három csoportra oszlottak: az egyik csoport gondoskodott a múzeum tisztaságáról, egy másik segített a könyvtárban, a harmadik csoport a falak díszítését tervezte meg a múzeum közelében.

Szokatlan helyzetet tapasztaltam néhány héttel Székelyhídra való érkezésem után. Azt a lakást, ahol jelenleg élünk, felújították és bútorozták, így nagy volt a rendetlenség. Az a szakember, aki általában segít a ház karbantartásában, a fürdőszoba polcrendszerét szerelte, és némi por maradt a fúróhasználat után. Általában előfordul, hogy félreértést okoznak a nyelvi akadályok, és ezért tévesen adtam át az embernek egy tisztítókefét a szennyeződés eltávolítására. „No, no! Boys strong, girls clean” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok tiszták!”) – mondta a kezdetleges angolsággal. Az arckifejezésem azonnal megmutatta a zavart, és „fellobbant” bennem a feminista, amikor visszaválaszoltam: „No, no! Boys strong, girls strong, boys clean, girls clean.” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok erősek, a fiúk tiszták, a lányok tiszták.)

Ezt megerősítette a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban egy tizenkét éves fiúval és lánnyal végzett kísérletem. Ennek során azt akartam megállapítani, hogy nemük különbözősége meghatározza már jellemüket. A következő kérdéseket tettem fel a fiúk vagy lányok válaszlehetőségekkel: ki az okosabb?, ki főz jobban?, ki jobb autószerelő?, ki szereti a rózsaszínt?, kikből lehetnek mérnökök, amikor felnőnek? Habár a diákoknak kétségeik támadtak, amikor ezekkel a kérdésekkel szembesülnek, egyetértettek abban, hogy a lányok jobb szakácsok, a fiúk jobb autószerelők, és a rózsaszín az lányos szín.

Beszélgetés Tokár Imolával, az érseléndi református gyülekezet vezetőjével, székelyhídi segédlelkésszel

„Ha a felhők fölött az űr van, akkor hol lakik Isten? Hol van a mennyország?” – kérdezte meg annak idején elképedve szüleitől a tízéves kislány, miközben egy tudományos dokumentumfilmet nézett a televízióban. Időközben Tokár Imola rájött, hogy Isten köztünk lakozik és követve presbiter édesapja példáját, úgy döntött, hogy lelkészi hivatást választva, az Úrnak szenteli életét.

Az ő életútja megdöbbentő volt számomra, olyan, mint egy kinyilatkoztatás, mert ez idáig még soha nem találkoztam papnővel. Lehet, ez most sok hívő protestánsnak hihetetlenül fog hangzani, de az olvasóknak tudniuk kell, hogy a világ számos táján a legtöbb embernek elképzelhetetlen, hogy egy nő lelkész legyen. A legtöbb vallásban a nők a mai napig nem tölthetnek be vezető szerepet. Ez azonban nem jelentett akadályt Tokár Imolának, aki jelenleg a székelyhídi református egyházközség felkérésére megbízott segédlelkészként tevékenykedik (érseléndi lelkipásztori szolgálata mellett).

Valóban a diákok szegregációja a legjobb megoldás?  

 A tény, hogy a roma szülők, nem íratják be a gyerekeiket az oktatási rendszerbe, azok 6-7 éves kora előtt, még jobban elmélyíti a meglévő interkulturális feszültséget a különböző etnikai csoportok közt, akik Székelyhídon élnek.  Az interjú alanyaink mind azt állították, hogy a múltban számos oktatási program zajlott az iskolákban, melyek fő célkitűzése a roma gyerekek oktatási rendszerbe történő integrációja volt.  Azonban, a vegyes osztályok sok roma gyerek számára egy kínszenvedéssé váltak, hisz egy első osztályos roma tanuló, nem rendelkezik azokkal a tanulási készségekkel, mint magyar társai, akik ezeket már az óvodában elsajátították.   

 A gyenge magyar anyanyelvi tudás, párosul azzal, hogy nem tudják megfelelően  megfogni a ceruzát, vagy nem tudnak rendesen megtanulni írni, tények, melyek frusztrációt és csalódottságot váltanak ki tanítóikból, tanáraikból. Az iskolai átlag tanulmányi eredményeik ezért igen alacsonyak, hisz a tanárok képtelenek követni velük egy megadott tanítási programot és megoldani a roma gyerekek különleges tanulási igényeit.