Minden korosztály jól érezte magát a kreatív, ízekben és dallamokban gazdag adventi fonóban

Nagy örömmel fogadtam a hírt, mikor megtudtam, hogy a tavalyi Érmelléki Adventi Fonó esemény idén december 4–10. között folytatódik. A programsorozat az idei évben is a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatásával és a székelyhídi polgármesteri hivatal partnerségével jöhetett létre és reméljük, még sok hasonló értékes és tartalmas programban vehetünk részt a jövőben is.

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
(Márai Sándor)

Örültem, mert szülőként, pedagógusként és székelyhídi lakosként is nagyon várok minden olyan eseményt, ami épít, szépít és közelebb hoz minket a múltunkhoz és főként egymáshoz. Ebbe a hideg, esős, saras, szeles decemberben nekem ez az adventi fonó igazi tiszta fényt gyújtott a lelkemben, amit tovább tudtam adni a lányomnak is. Így számunkra egy csodaszép, csodaváró készülődés kezdete volt ez a hét. Készülődés a csodára, amire mindannyiunknak szüksége van, csak sajnos sokszor vakítanak el minket az üzletek, reklámok, akciós ajánlatok fényei és feledkezünk meg arról, amit valóban várunk, amire igazán szükségünk van.
Az első nap édes mézeskalácsillattal körüllengve repült el, mely során a Létavértesi Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény munkatársai, Kővári Emese, valamint Jenei Szabina és Alexandra bevezették a 0. C osztály tanulóit, tanítónőit, Szabó Izabellát és Hara Rékát és az érdeklődőket a mézeskalács-készítés rejtelmeibe. Szó esett hagyományokról, történelmi múltról és persze a mézeskalács-készítés csínját-bínját is megtanulhattuk. Nyújtottunk, szaggattunk, díszítettünk és sütöttünk. A klasszikus ütőfás technikát is kipróbálhattuk, mert a lányok szebbnél-szebb ütőfákat hoztak, amit mindenki nagy örömmel ki is próbált. Az elkészült remekművekből azonban nemigen készül majd kiállítás, hisz azon melegében a résztvevő lelkes diákok pocakjába kerültek, ami visszaigazolta, ez jól sikerült program volt.

Második nap a lányom nagy izgalommal vette észre, hogy a város központjába ellátogatott a Mikulás, aki az időjárásra való tekintettel hintón érkezett. A segítői Buta Attila és csapata voltak Érkeserűből – akik a szán helyett hintót kölcsönöztek neki –, valamint két csinos krampuszlány, akik a jó öreg Mikulás bácsival együtt mindenkinek kedvesen integettek, így varázsolva el a város apraja-nagyját. Bármerre jártam, a gyerekek csillogó szemmel meséltek, hogy nemrég arra járt a Mikulás, és izgatottan várták, hogy vajon lesz-e ideje hozzájuk is ellátogatni, hogy ajándékot vigyen a fényesre pucolt csizmácskákba. Bizony, míg Mikulást lestünk, titokban a jó öreg fehérszakállú nálunk is belopózott és sok ajándékkal örvendeztetett meg bennünket.

A szerdai nap énekszóval, pacsirtaszárnyakon érkezett, hisz ezen a napon a Székelyhídi Búzavirág Népdalkör hölgykoszorúja csodaszép karácsonyi népdalcsokorral ajándékozott meg bennünket, Bokor Erzsébet tanítónő III. B osztályát és az érdeklődőket. A gyerekek lelkesen figyelték, hallgatták és tanulták meg a szívmelengető énekeket, amelyek elvezettek minket a karácsonyi csodához, Betlehem kis falucskájába, ahol a „Fiúisten ember lett, mint kisgyermek született”. A dalok által mi is megtapasztaltunk, átéltünk valamit abból a régi egyszerű világból, melyben a karácsony még valóban az isteni kisdedről, és nem a talmi csillogó értékekről szólt. Ezzel a régi-új érzéssel a szívünkben mentünk haza aznap. Nagy meglepetésünkre az ünnepi dalok a várost is fénnyel árasztották el, hisz ez volt az első nap, amikor felragyogtak a város karácsonyi fényei és ünneplőbe öltöztették a főteret.

Másnap táncra perdült mindenki. Béres Csilla zenepedagógus vezetésével a székelyhídi Zajgó Néptánccsoport apraja-nagyja is vígan ropta a táncot és kedvet kapva csatlakozott hozzájuk Kovács Judit és Erdei Noémi tanítónők II. C osztálya is. A hangulat folytatásaként következett a pénteki nap, amikor csigakészítés közben ugyancsak szólt a népdal, így szaporábban jártak a kezek és pördültek az orsók. Nagy örömömre nagy csapat fogadott, mikor megérkeztünk a csigacsinálóba. Ott voltak az érköbölkúti nőszervezet tagjai, a székelyhídi református egyházközség nőszövetségének képviselői, a katolikus egyházat is szép számban képviselték a lányok-asszonyok és Püsök Julianna tanítónő is elhozta II. B osztálya tanulóinak és szüleiknek kis lelkes csapatát. Nem hiányozhattak a Búzavirág Népdalkör virágszálai sem, akik nagy örömünkre előadták legfrissebb népdalcsokrukat. Az elkészült csigatésztát idén aszékelyhídi református egyházközségnek ajánlották fel, akik a szociálisan hátrányos helyzetű, rokkant vagy fogyatékos családtaggal rendelkező családoknak segítenek évente a melegétel-programjukkal, ahol igen nagy hasznát veszik majd az elkészült levestésztának. A csigatészta-készítés mellett, csodaszép kalárisok is készültek a Zajgó Néptánccsoport leányainak, Braun Ildikó segítségével és vezetésével.

A szombati napot a pénteki csigacsináló után igen felcsigázott hangulatban kezdtük és ennek meg is volt minden alapja, hisz ez a nap ígérte a legtöbb programot. Először karácsonyi képeslapot készítettünk Szabó Izabella és Hara Réka tanítónőkkel, majd Braun Ildikó asztalánál gyöngyöt fűztünk, miközben ő csodaszép papírkosarakat készített az érdeklődő nagyobbacskákkal. Ezután Codrea Erdei Hannával fonaldíszítéses technikával üvegeket és konzerves dobozokat lehetett körbetekergetni, így csodaszép vázák és tároló dobozkák készültek az ügyes szorgalmas kezekben.

Jakó Jolán érmihályfalvi óvónővel mézeskalácsot szaggatunk és díszítettünk, a sütés idejét pedig kihasználtuk kis pihenésre. Tengeri csutkákból górét építettünk a lányommal. Eközben a legkisebbek vígan morzsolgatták a tengerit, megfáradt szüleik pedig egy-egy szalmabálán megpihenve csodálhatták ügyes kis kezecskéik munkáját. A mézeskalácsozás után felfedeztük Major Anikó és lánya, Murguly Zsuzsi csodálatos horgolt világát. Nekem, a balkezes kezdőnek, amit néha kettőnek is éreztem, sikerült egy csodaszép hajcsatot készítenem a lányomnak, hála Zsuzsi birkatürelmének. Mellettünk Palczert Judit segítségével mesebeli, szivárványszínű nemez kitűzők és apró ékszerek készültek. Ez a program igen nagy népszerűségnek örvendett, főként a hölgylátogatók körében. Sajnos nem jutott minden tevékenység kipróbálására időnk, de azért megcsodáltuk Bátori Szabolcs csuhéfonó műhelyét, Szabó Ferenc és lelkes tanoncai fafaragásait és Balajti Irén rongyszőnyegeit is. Itt helyben ki is lehetett próbálni a rongyszőnyeg-készítést, amire sajnos idén nem jutott időm, de sebaj, majd remélem, jövőre bepótolhatom.

A legkisebbekkel érkezőknek is bőven akadt program, a baba-mama szobában mondókás foglalkozással, majd önfeledt játék lehetőségekkel várták őket.

A hideg időjárás miatt minden nap forró teával és kekszszel melegítettük fel magunkat, hogy azután a programok a fázós lelkeinket is felmelegíthessék. A programsorozat lezárásaként a katolikus templomban tartott ifjúsági szentmisén meggyújtottuk a második adventi gyertyát és egy tartalmas hét után még közelebb kerültünk az adventi csodához, Jézus születéséhez.