Szokatlan helyzetet tapasztaltam néhány héttel Székelyhídra való érkezésem után. Azt a lakást, ahol jelenleg élünk, felújították és bútorozták, így nagy volt a rendetlenség. Az a szakember, aki általában segít a ház karbantartásában, a fürdőszoba polcrendszerét szerelte, és némi por maradt a fúróhasználat után. Általában előfordul, hogy félreértést okoznak a nyelvi akadályok, és ezért tévesen adtam át az embernek egy tisztítókefét a szennyeződés eltávolítására. „No, no! Boys strong, girls clean” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok tiszták!”) – mondta a kezdetleges angolsággal. Az arckifejezésem azonnal megmutatta a zavart, és „fellobbant” bennem a feminista, amikor visszaválaszoltam: „No, no! Boys strong, girls strong, boys clean, girls clean.” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok erősek, a fiúk tiszták, a lányok tiszták.)

Ezt megerősítette a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban egy tizenkét éves fiúval és lánnyal végzett kísérletem. Ennek során azt akartam megállapítani, hogy nemük különbözősége meghatározza már jellemüket. A következő kérdéseket tettem fel a fiúk vagy lányok válaszlehetőségekkel: ki az okosabb?, ki főz jobban?, ki jobb autószerelő?, ki szereti a rózsaszínt?, kikből lehetnek mérnökök, amikor felnőnek? Habár a diákoknak kétségeik támadtak, amikor ezekkel a kérdésekkel szembesülnek, egyetértettek abban, hogy a lányok jobb szakácsok, a fiúk jobb autószerelők, és a rózsaszín az lányos szín.

Beszélgetés Tokár Imolával, az érseléndi református gyülekezet vezetőjével, székelyhídi segédlelkésszel

„Ha a felhők fölött az űr van, akkor hol lakik Isten? Hol van a mennyország?” – kérdezte meg annak idején elképedve szüleitől a tízéves kislány, miközben egy tudományos dokumentumfilmet nézett a televízióban. Időközben Tokár Imola rájött, hogy Isten köztünk lakozik és követve presbiter édesapja példáját, úgy döntött, hogy lelkészi hivatást választva, az Úrnak szenteli életét.

Az ő életútja megdöbbentő volt számomra, olyan, mint egy kinyilatkoztatás, mert ez idáig még soha nem találkoztam papnővel. Lehet, ez most sok hívő protestánsnak hihetetlenül fog hangzani, de az olvasóknak tudniuk kell, hogy a világ számos táján a legtöbb embernek elképzelhetetlen, hogy egy nő lelkész legyen. A legtöbb vallásban a nők a mai napig nem tölthetnek be vezető szerepet. Ez azonban nem jelentett akadályt Tokár Imolának, aki jelenleg a székelyhídi református egyházközség felkérésére megbízott segédlelkészként tevékenykedik (érseléndi lelkipásztori szolgálata mellett).

Valóban a diákok szegregációja a legjobb megoldás?  

 A tény, hogy a roma szülők, nem íratják be a gyerekeiket az oktatási rendszerbe, azok 6-7 éves kora előtt, még jobban elmélyíti a meglévő interkulturális feszültséget a különböző etnikai csoportok közt, akik Székelyhídon élnek.  Az interjú alanyaink mind azt állították, hogy a múltban számos oktatási program zajlott az iskolákban, melyek fő célkitűzése a roma gyerekek oktatási rendszerbe történő integrációja volt.  Azonban, a vegyes osztályok sok roma gyerek számára egy kínszenvedéssé váltak, hisz egy első osztályos roma tanuló, nem rendelkezik azokkal a tanulási készségekkel, mint magyar társai, akik ezeket már az óvodában elsajátították.   

 A gyenge magyar anyanyelvi tudás, párosul azzal, hogy nem tudják megfelelően  megfogni a ceruzát, vagy nem tudnak rendesen megtanulni írni, tények, melyek frusztrációt és csalódottságot váltanak ki tanítóikból, tanáraikból. Az iskolai átlag tanulmányi eredményeik ezért igen alacsonyak, hisz a tanárok képtelenek követni velük egy megadott tanítási programot és megoldani a roma gyerekek különleges tanulási igényeit. 

A magyar kulturális örökségekkel foglalkoznak az európai önkéntesek Székelyhídon

Az Ér Hangja Médiacsoport tavaly elnyerte az Európai Önkéntes Szolgálati Program (ESC) pályázatát az európai kulturális sokszínűséget támogató önkéntesek elnevezésű projektjével. Ennek a kezdeményezésnek a célja a régió kulturális örökségének megőrzése és előmozdítása, valamint az európai értékek beépítése a médiacsoport meghatározó sajtónyilvánosságának segítségével.

„Minden este imádkoztam Istenhez, hogy engedje meg, hogy a családom és jómagam visszajöhessünk Székelyhídra” – mondja Marika néni életének a Román Szocialista Köztársaságban töltött évtizedeiről mesélve. 1964-ben döntött úgy a négytagú család, hogy elhagyják a várost,  az általánosan jellemző bizonytalan életkörülményeket, és jobb megélhetés érdekében egy szénbányászati ​​vidékre költöztek. Miután egy évtized után visszatértek, beszélőtársunk megtapasztalta a politikai-társadalmi-gazdasági helyzet romlását.

Vajon mennyit tudsz igazából a kultúráról, az értékekről és a hagyományokról? És vajon mennyire ismered születési helyed történelmét, ahol felnőttel? Szinte hihetetlen, mennyire növekszik a fiatalok és idősek között azok aránya, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a tényezőket, és nem keresnek válaszokat ezekre az egyszerű kérdésekre. Ez a tendencia annak tudható be, hogy a hagyományőrzés elhanyagolt és figyelmen kívül van hagyva a világ közösségei által, annak ellenére, hogy hatalmas előnyökkel bír társadalmi-kulturális és gazdasági szinten. Annak érdekében, hogy a fiatalokat jobban ösztönözzük eme hagyományőrző tevékenységekben való részvételre, az Európai Unió kijelentette a 2018-as évet mint az Európai Kulturális Örökség Évének. Mivel ez a téma időtlen és releváns, jó lenne a székelyhídi lakosokat közelebb hozni ehhez a kezdeményezéshez, kiemelve a részvétel fontosságát, és felfedni, hogy a közösség milyen módon jutna előnyökhöz eme iniciatíva révén.