A szlovák kulturális est nemcsak a hasunkat kényeztette, de új tudásra is szert tehettünk az országról, illetve új szavakkal is bővítettük közös szótárunkat. Egy táncban és ízekben gazdag éjszaka után másnap reggel meglehetősen nehezen fogtak hozzá a csapatok a filmek szerkesztésének. A ráhangolódást segítő gyakorlatok után ismét összeálltak az előző napok forgatócsoportjai és tisztázták a hátralévő teendőket: ki milyen szerepet vállal, milyen felvételek hiányoznak még, mit tartalmazzon a filmvetítés promóciója.
A társadalmi kirekesztés, a roma integráció, a szegénység és az infrastruktúra hiányának a kérdése mind megjelenik a csapatok kisfilmjeiben. A kérdés csak az volt, hogy az egyes szerkesztő csapatok hogyan tudnak egymással párhuzamosan dolgozni úgy, hogy közben az egyes filmek egy egészet is alkossanak. A szerkesztő-vágó csapatoknak komoly együttműködési gyakorlat volt ez.
Mindeközben a csoport többi tagja a filmvetítés népszerűsítésén dolgozott. Olyan jó volt ismét kézzel rajzolni, és közben – mint egy rendes fonóban – énekelni és különböző meséket, történeteket megosztani. Elkészültek a kézzel rajzolt szórólapok és plakátok, illetve az online promóciót is előkészítettük.
Este ismét a zene, a tánc és egymás kultúrájának a megismerése került a fókuszba, ezúttal egy hirtelen jött áramszünet miatt kicsit alternatív módon. A csillagfényes ég alatt a székelyhídi csoport dinnyével és egyéb hazai kóstolókkal kedveskedett a többi résztvevőnek.
A magyar csapat